Wellington bélszín. 

Kicsit félve álltam neki, hiszen Gordon Ramsay ezért póker arccal ordítja le a tanoncok fejét, no meg Édesapám születésnapjára csináltam, azaz benne volt a kudarc lehetősége. Tavaly steaket sütöttem neki, az nem aratott osztatlan sikert, noha én már akkor is tobzódtam az ízekben... :) 

A jó Wellington alapja a jó hús. Ha marha akkor pedig nem kérdés, hogy a főváros egyik legkisebb "plázájába" kell elzarándokolni, a hegyvidékibe. Itt üzemel a MészárSteak. Most sem csalódtam. Egy nagyon szép fél kilós érlelt bélszínt kaptam. A srácok pedig gyorsak és profik voltak az ünnepek előtti forgatagban is.

Még a nemzeti ünnep előtt megvettem a szükséges további alapanyagokat is, így már csak a szombati baráti körrel megejtett bográcsozást kellett túlélnem... sikerült, de csak épp hogy :)

Lássuk a marhát...

Kezdjük ott, hogy szellőztetjük minimum egy napot. 

A bélszínt megztam és őröltem rá egy kis tarka borsot. A serpenyőben szőlőmag olajat hevítettem, majd a forró serpenyőben minden oldalát megsütöttem a húsnak. Nem sokat, csak hogy kéreg képződjön rá. Ez fontos, hogy a finom ízek a húsban maradjanak. Oldalanként ez kb 30 másodperc volt. A hús egy tányéron landolt pihenni. (a landolás természetesen képletes... egy ilyen hússal tisztelettel kell bánni :) )

Közben a serpenyőt eltöröltem és újfent lötyköltem bele egy kis olajat. Került bele egy gerezd fokhagyma is. Szeretem ha az olaj kissé átveszi a fokhagyma zamatát. Mikor ezzel megvoltunk akkor beleszórtam az előzetesen megmosott, tisztított és felszeletelt csiperkét. Ha Wellington, akkor mindenki vargányára esküszik, de ezt a bevásárlásom alatt nem találtam. A friss csiperke viszont teljesen bevált. Ezt is sóztam és borsoztam.

A gombát szépen megsütöttem, majd az egészet (fokhagymával) leturmixoltam. 

Most következik a bélszín megágyazása. Vettem egy csomag feketeerdei sonkát és egy műanyag fóliára szépen lefektettem a szeleteket, úgy, hogy átfedésben legyenek. Megkentem a gombával. A húst közben finom dijoni mustárral kentem meg. Aki nem szereti a pikáns mustárt használjon simát. A húst az ágy közepére fektettem majd óvatosan feltekertem a fólia segítségével. Betettem a hűtőbe egy 20-30 percre pihenni. 

fotó 1 (1).JPG

A leveles tésztát kiterítettem majd bekentem egy tojássárgájával. Rákerült az előzetesen pihentetett hús. Szépen finoman betekertem ebbe is (természetesen nem a fóliával... :) ) A tészta mindenhol takarta, fedte a húst, a végeit felhajtottam és a fölösleget levágtam. Ezt ne dobjuk ki, mindjárt írom mire használtam! :) A kis csomag külső részét is lekentem a tojással. Megint bekerült a hűtőbe. 

200 fokon előmelegítettem a sütőt és egy éles késsel berácsoztam a tésztát.

A levágott tészta darabba tettem pár szem meggyet és egy kevés házi barack lekvárt. Kis batyut csináltam belőle és ez is a tepsibe került. 

Az egész csomag bekerült a sütőbe. Első körben 20 percet sült, majd a hőt levettem 180 fokra itt még további 20 percet sült. 

A sütési idő alatt gyorsan megcsináltam a köretet. Kellett hozzá egy kevéske édesburgonya, három szem normál burgonya és saláta. 

Az édesburgonya

Megpucoltam és egy reszelőn csíkokra reszeltem. Olajban kisütöttem mintha chips lenne. Fontos, hogy az édesburgonyának más az állaga. Nem lesz olyan ropogós mint a sima krumpli. 

A rozmaringos sült krumpli

Megpucoltam három krumplit és felcikkeztem. Feltettem forrni a vizet amibe került só és egy szár rozmaring (ez is az egyik kedvenc fűszernövényem, imádom már csak az illatát is ). Hagytam főni a krumplit. Nem teljesen puhára, al dente, hogy a tésztából merítsek. :)) Leöntöttem róla a vizet és átkerült a serpenyőben hevített olajra. További rozmaringot aprítottam rá a só és bors mellé. Megsütöttem.

A saláta

Pofon egyszerű. Kis madársaláta, rá egy kis só és bors és egy fél lime leve. Átforgattam és meg is vagyunk.

A tálalás

A sütőből kivéve pár percig pihentettem majd vágtam egy-egy szép szeletet. Köré halmoztam az édesburgonya chipset, a rozmaringos krumplit és a salátát. Az ízek és színek kavalkádja elképesztő.

 fotó 2 (1).JPG

A bor

Ilyen ételhez illik megemlékezni a borról is. A lenti képen is látható 2009-es Barbár került fogyasztásra. A Heimann családi pincészet Barbár pincéjének vezető házasítása a szekszárdi borvidékről. 

Merlot, Cabernet Franc, Tannat és Kékfrankosok alkotják. Tökéletes körítés volt eme ebéd mellé. Ajánlom!

S mivel születésnapi ebéd készült, így sütöttem egy svéd mandulatortát is. :)

fotó 2.JPG

Címkék: fokhagyma bélszín tarka bors dijoni mustár szőlőmag olaj madársaláta Gordon Ramsay Wellington bélszín MészárSteak feketeerdei sonka rozmaringos sült krumpli édesburgonya chips svéd mandulatorta Barbár Heimann Pincészet

A bejegyzés trackback címe:

https://gastroland.blog.hu/api/trackback/id/tr715866696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása